Ismerős Arcok

„Nyomot hagyni! Ez a cél.”

„Hogy gondolhattad azt, hogy véletlen,
Hogy éppen most, s hogy épp ide születtem
Hogy azon a nyelven beszélek, amin Petőfi Sándor írt,
S hogy úgy érzem, az én dolgom hozni most a hírt…”

               

 Jól emlékszem a napra, amikor Édesapám elhurcolt életem első Ismerős Arcok koncertjére. Korábban egy osztálytársam már mesélt róluk, s Édesapám is néha hallgatta egy-egy számukat, de kezdetben nem igazán tulajdonítottam jelentőséget az együttesnek. 

 Egyszer aztán a falunkhoz közel, Nagymaroson adtak akusztikus koncertet; nem is lehetett volna jobb helyszín, mint ez a gyönyörű, Duna-menti város. Így aztán Apukám megfogta a grabancomat és elvitt oda. Bevallom, azért olyan nagyon nem kellett hurcolni; abban az időben kezdtem ismerkedni, „barátkozni” a nemzeti rockkal, mint műfajjal, s egyébként is elég nyitott vagyok minden újra, ismeretlenre.

 Summa summarum: elmentem, meghallgattam – s az utolsó dal alatt potyogtak a könnyeim. Annyi gyönyörű gondolat, annyi fájdalmas emlék, annyi új élmény ért ott, a művelődési ház nagytermében, amikor összekarolva álltunk, s mindenki együtt, igaz egyetértésben énekelt, hogy egyszerűen nem bírtam tovább. A régi énem akkor roppant össze, hogy aztán később, szép lassan, hónapok alatt egészen újjászülessek, egészen más értékrendszerem s életfelfogásom legyen.

 Hogy értékelni tudjam, hogy „azon a nyelven beszélek, amin Petőfi Sándor írt” s higgyem, hogy „az én dolgom (is) hozni a hírt”.

Ismerős Arcok – Kerítést bontok

 „Nem kérni jöttem én – szólok csendesen -,

  Élnék csak magyarként, mint más is rendesen…”

 Az Ismerős Arcok zenekar 1999-ben alakult, szövegviláguk egy erdélyi út során alakult olyanná, amilyennek ma is szeretjük. 

Témáik a hazaszeretet érzése, a nemzeti értékek ápolásának fontossága és a mindennapi élet örömei, bánatai köré fonódnak. Zenéjük alapvetően rock, de sokszor érezhetők a népzenei hatások, illetve van néhány egészen jazz-es beütésű számuk is. Nagy hatással van rájuk továbbá az irodalom: „Szívesen olvasgattam Wass Albert-könyveket, az ő emlékének és munkásságának próbáltunk valamiféle mementót állítani” – nyilatkozta Nyerges Attila, a zenekar frontembere egy interjúban.

 2012 tavaszán jelent meg új lemezük, a Kerítést bontok. Az albumon tizenöt dal hallható, melyek – a frontember elmondása szerint – egy, a trianoni határokon kívül született ember viszontagságos életét mesélik el. Azt, hogy milyen álmok közt nő fel, hogy éli meg nagyapja halálát, mit tapasztal, mikor az anyaországba érkezik, s vajon mi történik majd, amikor végre lebontjuk azt a bizonyos „kerítést”, ami elválasztja Testvért a Testvértől?

  „Ez az Ember talán Te vagy, talán csak ismerted. De az, hogy találkoztatok, az egészen biztos.”

 A dalok közül néhányat már korábban is hallhattunk koncerteken (azonban stúdió verziójuk most először készült) de vadonatúj számokkal is megörvendeztetett bennünket az együttes.  

 Az új lemez – a korábbiakhoz hasonlóan – nagyon sokszínű. Találunk rajta népdalfeldolgozást (Kedves álmot…), régi katonadal feldolgozását (Nem látlak én Téged többé), de egészen jazz-es (Álomrabló) dallamokat is. Az albumon sok vendégzenész is közreműködik; a Kőházy FankaDeli Ferenccel közös Ennyi! című számhoz időközben videoklip is készült.

 Egy biztos: mind szövegben, mind zenében tökéleteset alkotott ez a nagyszerű csapat – ahogy ezt már megszokhattuk tőlük.  Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan Magyar ember, akinek szívét ne dobogtatná meg – ha csak egy kicsit is - a lemez mondanivalója, és mire a zárógondolat (József Attila – Kész a leltár, részlet) is elhangzik Latinovits Zoltán előadásában, szeme egészen szárazon maradna, s ne érezne késztetést arra, hogy újra meg újra végighallgassa ezt a csodát.

 „Nyomot hagyni! – mondja Nyerges Attila-. Ez a cél.”

 Bennem nyomot hagyott. És Benned?