"Amikor a világ annyira megváltozik, hogy már élni se lehet benne többet, az embernek csak egy menedéke marad. Hogy megalkossa a maga külön világát, és bekerítse azt az érzéketlenség láthatatlan kerítésével."
Wass Alberttől származnak ezek a gondolatok, melyekről úgy érzem, rám is tökéletesen igazak. Sokszor érzem úgy, hogy ki kellene törnöm a "szürke hétköznapokból"; olyankor kialakítom a saját világomat, melyben minden úgy alakulhat, ahogy én szeretném. Gyakran saját magamat, a saját gondjaimat, vagy éppen boldogságomat is belefűzöm írásaimba, az pedig, hogy az én gondolataim, tapasztalataim írányítanak egy-egy történetet, teljesen megszokott nálam.
Általában rövid, néhány oldalas írásaim vannak, nagyobb lélegzetvételű műveket -igaz belefogtam már többször- nem készítettem eddig. Azt remélem, a blog működtetése másoknak, és saját magamnak is inspiráció lehet.
Minden gondolatot, ötletet, tanácsot szívesen várok, örömmel fogadok. Őszintén remélem, hogy hatással lehetek rátok, kedves olvasókra, és szeretettel, érdeklődéssel fogadjátok majd egy szárnyát bontogató fiatal írásait.
Lilla Krigare
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése